Közeleg a karácsony...

... a vegyészek pedig megőrülnek :)

Tippek vizsgaidőszakra

Az alábbi jótanácsokat a BME biomérnökeit oktató Pécs tanár úr asztalára (most már az ajtajára) ragasztva olvasgathatják a diákok. Amíg csak adminisztratív célokból vagy jelen, kellemes és rendkívül vicces időtöltés magad elé képzelni azokat szerencsétleneket, akik épp vért izzadva próbálják levezetni a penicillin gyártásának kémiai és technológiai lépéseit, miközben ez a három tanács bámul rájuk.

Kevésbé kellemes és vicces, mikor te is azért vagy ott, hogy vizsgázz, és persze kihúzod az egyetlen tételt, amiben bevágtad ugyan a diagramokat és a képleteket, de nem igazán érted, miről is van szó... ott ülsz jéggé dermedve, készen arra, hogy tudás hiányában bevesd a bullshitgenerátort, amikor meglátod, hogy a kettes tanács kifejezetten eme közkedvelt fegyver kikapcsolását célozza... és rájössz, hogy még meg sem szólaltál, de nincs esélyed kivágni magad.

ps.: nem, nem saját tapasztalat. Csak mesélték ;)
forrás: BME F épület alagsor (és a BMEme, hogy eszembe juttatta újra)

Biomérnök-ima

A legnagyobb hidegzuhany egy biomérnök életében az a perc, mikor rájön, hogy bár ő kemény hónapokat töltött el, mire megértette a szerves kémiai szintézisek molekuláris alapjait, hogy aztán újabb hónapokat és éveket áldozzon a kísérlettervezésre, a mikrobák, amikkel dolgozik, enzimjeik segítségével három másodperc alatt elvégzik a munkát, méghozzá sokkal jobban.

Ezt ismerte fel egy vegyész, Leslie D. Pettit*, amikor ezt közölte önironikusan:

"Lord, I fall upon my knees and pray that all my syntheses may no longer be inferior to those conducted by bacteria"

Vagyis: "Uram, térden állva kérlek: add, hogy szintéziseim ne legyenek többé alacsonyabb rendűek a baktériumokéinál."

*vagy a volt Zeneca Bioproducts cég. Aki okosabb a guglinál, és tudja, melyikőjük az igazi szerző, szóljon. A lényeg úgyis a tartalom ;)

Rövid és fájdalmas 13

Vigyázat, csúszásveszély! :]

Híres vegyészek 10 - Hans Lundgren alias Dolph Lundgren

Már rég kiszemeltem magamnak, mint a híres vegyészek rovatunk következő szereplőjét, de csak most sikerült eljutni odáig, hogy bejegyzés is szülessen a témában. Nem csak azért, mert mostanra kezd elég időm lenni arra, hogy ismételten foglalkozzak a bloggal, hanem azért is, mert a nemrégiben napvilágot látott új Stallone film, a Feláldozhatók 2. része még rátett egy lapáttal arra, hogy írni akarjak róla.

Általában mikor egy társaságban szóba kerül, hogy végzett vegyészmérnök vagyok, akkor az első kérdések egyike, hogy tudok-e bombát készíteni. :) Ezt a legtöbb esetben csak megmosolygom, bár az internet korában valljuk be, már semmi sem lehetetlen.

Ezen a ponton jön képbe az említett személy, hiszen a filmben van egy jelenet, amikor a drága Gunnar - alias Dolph - némi foszfor segítségével készül kiutat robbantani egy szorult helyzetből. Az persze keveseknek jut eszébe egy akciófilm megtekintésekor, hogy nohát a való életben is van némi tapasztalata e téren. Hiszen sokakkal ellentétben nem csak, hogy elkezdett vegyészmérnöknek tanulni, hanem bizony végzett is!

Érdekes egyébként a színész és a szerep élete közti párhuzam, melyről kicsit részletesebben itt olvashat akit érdekel:
http://www.metropol.hu/cikk/929821-dolph-lundgren-multba-nezo

Köszönet stílusosan

A biológiai kutatások fontos szereplői a kísérleti állatok - egerek, patkányok, majmok. Hosszan lehetne arról vitatkozni, hogy vajon kegyetlenség-e használni őket; a témát filozófiai és gyakorlati kérdések sora szövi át... mindenesetre a kutatók túlnyomó többsége a kellő alázattal viseltetik életüket áldozó segítőtársaink iránt.
A legszebb köszönömöt azonban az oroszországi Novoszibirszk kutatói mondták, amikor szobrot emeltettek a kutatásaikban felhasznált állatok tiszteletére. A szobrocska köpenyes, DNS-spirált kötögető állatkát ábrázol a "tudományos felfedezés pillanatában".

p.s.
Egyébként miért csupán magasabbrendű állatokat szoktuk sajnálni, ha állatkísérletektől van szó? A baktérium, a vírus, a növény nem érdemel köszönetet? Vagy ha a kísérleti alany nem szőrös, nem aranyos, és nem néz ránk könyörögve a gombszemével, akkor már nem is szánandó? 

Visszatértünk!

Kedves drága olvasók!

Bevallom, fogalmam sincs, hányan kószáltok még errefelé, tekintettel arra, hogy a Banyakonyha a tavalyi évben hosszú betegség után elhunyt. Legalábbis így tűnhetett, ugyanis valójában nem hunytunk el! Egy évig tartó kómába estünk, de most felébredtünk, és megpróbáljuk kihúzni magunkat belőle. Remélem vagytok páran, akik örömmel kapjátok fel a fejeteket erre a hírre; a lehetőség, hogy nem csak a magunk örömére posztolunk, hanem titeket is szórakoztatunk az írásainkkal... nos, így térül meg az idő, amit a posztjainkra szánunk.

Visszatérnek a rövid és fájdalmas természettudományos viccek, képek és a szórakoztató anekdoták tudósokról és kevésbé tudósokról. Fellebbentjük a fátylat vegyészetből kiugrott hírességekről, eláruljuk, miért hívják héliumnak a héliumot... megmutatjuk, hogy a kémia és a biológia azalatt sem szűnt meg zseniálisnak lenni, amíg távol voltunk.