A Higgs bozon tiszteletére

Wolfram Alpha - A mindentudó

A "mindentudás" valahol a tudakozóval és a különleges tudakozóval kezdődött, amikor az internet még csak valami ködös, tudományos-fantasztikus pletyka volt.
Azóta továbbléptünk, és mostanság a Gugli a legjobb barátunk, és Wiki a legjobb barátnőnk, ha információt akarunk szerezni valamiről... nos, igen, de meg tudja-e válaszolni nekünk a Google és a Wikipédia, hogy hány darab elektron van 134,578 g oxigénben? Nem.
Na és azt, hogy mekkora a távolság Budapest és Timbuktu között? Azt sem.

Valami mégis választ tud adni a legképtelenebb kérdéseinkre is, és ez a Wolfram Alpha, egy kereső-alkalmazás, amely különböző függvények, összefüggések és tényszerű adatok felhasználásával válaszol a kérdéseinkre, legyen szó fizikáról, közgazdaságtanról, kémiáról, vagy bármi más tudományágról.
Mindössze az a dolgunk, hogy egyszerű (angol) keresőszavakat adjunk meg neki, amiből ki tudja találni, mire gondolunk.
Két fenti példám keresőszavai például: "number of electrons in 134.578g oxygen" és "distance Budapest Timbuktu".

És még humoruk is van a fejlesztőinek ;}

Könyvajánló: Kalandozások a kémia múltjában és jelenében

A tudományos ismeretterjesztés nem csak az interneten és a televízióban zajlik, hanem a könyveken keresztül is. Régebben már bemutattuk a Rettentő Tudomány sorozat kémiáról szóló tagját, amely a 12-14 éves korosztályt ismertette meg a kémia alapjaival.

Ezúttal egy komolyabb könyvvel szeretnélek megismertetni benneteket, mégpedig egy, a Tudomány-Egyetem sorozatban helyet foglaló írással.

 

Inzelt György: Kalandozások a kémia múltjában és jelenében című könyve tulajdonképpen egy esszégyűjtemény, tíz kémiai, tudománytörténeti érdekességet mutat be, így többek között az áramforrások születését, a vezető polimereket, valamint az adminisztratív küzdelmet, amelyet egy-egy új elemnek végig kell szenvednie, míg végre elnevezi a IUPAC. 

Azoknak ajánlom a könyvet, akik nem sajnálják az időt és a figyelmet, hogy szélesítsék kémiai ismereteiket. Annak ellenére, hogy a szerző és a kiadó szerint is közérthető műről van szó, nem buszos olvasmány, és nem lehet lestrapált aggyal olvasni, oda kell figyelni a mondatokra, különben elszöknek.

Mivel régebbi megjelenésű (2003), és ismerjük be, sajnos nem lett bestseller, fogalmam sincs, hogy forgalmazzák-e még. Könyvtárakban viszont elérhető. Jó hír a fővárosiaknak: a Szabó Ervin Könyvtárban biztosan van. Most mondjuk ne keressétek, mert nálam dekkol :}

Miért lehetséges izzó parázson járni?

Ugye mindenki látott már parázson járkáló jógikról szóló műsort? Nem csalás, nem ámítás...  a művelet tényleg elvégezhető; mi több, nem a magasságos istenek teszik lehetővé, hanem a fizikai kémia.

A jelenség megértéséhez két (sokunk által imádott) anyagi jellemző a kulcs; a hőkapacitás és a hővezetési tényező.
Minden anyagnak más-más mennyiségű hőre van szüksége ahhoz, hogy adott hőmérséklet-változás végbemenjen benne; ennek mérőszáma a hőkapacitás.
A hővezetési tényező pedig egy anyagnak azon képessége, hogy hőt adjon át egy másik közegnek.  

Először is szögezzünk le négy alapvetést, amiből kiindulhatunk.
1. A láb kevesebb, mint 1 másodpercig érintkezik a 400 Celsius fokos parázzsal.
2. A parázs hővezetési tényezője alacsony.
3. A víz (=láb) hőkapacitása nagy.
4. Az emberi szervezet csal.

Mindezeket összegezve a tűzönjárás titka:
A parázs, mivel kis hővezetési tényezővel rendelkezik, nem képes nagy hőmennyiséget átadni a vele csupán rövid ideig érintkező lábnak. A lábat nagyrészt alkotó víz hőkapacitása viszont nagy, így a parázs által közölt hő nem elegendő ahhoz, hogy drasztikus hőmérséklet-emelkedés következzen be a talpon. Mindehhez vegyük hozzá, hogy a parázson végigsétáló személy lába ugyanannyit van a levegőben, mint a parázson, így hőcsere történik a parázsnál hűvösebb levegővel is. A szervezet pedig ott csal, ahol tud: a vérkeringés elszállítja a talpról a hő egy részét.
A végeredmény tehát: a 400°C-s parázson sétáló ember talpán a maximális hőmérséklet 80°C, nem pedig a parázs égető hőmérséklete.

forrás: Kopfball - Warum kann man barfuß über glühende Kohlen laufen, ohne sich zu verbrennen?
ééés a Wikipédia
Na meg persze a Vegyipari Műveletek I.

Hogyan készül a napelem?

Ma sikerült egy kis látogatást tenni egy magyarországi napelem gyárba. Gondoltam írok róla egy beszámolót, hátha más is érdekesnek találja rajtam kívül.(:
Viszont menet közben találtam hozzá egy remek kis videót, így először azt hiszem érdemes azt megnézni.





Annyit azért megjegyeznék, hogy nem kézzel folyik a cellák összeillesztése, hanem az már gépesített, mindössze a pénztárcánkon múlik, hogy hogyan oldjuk meg a feladatot. Bár a gépi forrasztás után ( a sorba kötést egyébként ónnal bevont rézzel oldják meg ) vizuális, "emberi" ellenőrzés is folyik, ilyenkor még könnyen javíthatók az esetleges hibák.
A laminálás lépésről pedig érdemes tudni, hogy a gépben vákuum keletkezik, alul és felül is, majd 5 perc után a felső részről leveszik a vákuumot, ennek következtében az ott lévő membrán rászorul a termékre és ilyen körülmények közt még 10 percet tölt a félkész napelem a laminálóban.
Fontos még talán megjegyezni, hogy újrahasznosítás is történik például abban az üzemben, ahol ma volt szerencsém megfordulni. Ezek a cellák rettentő könnyen törnek, de negyed illetve fél cellákból is lehetséges napelem gyártása, mindössze egy remek cellavágó szükséges hozzá.(:

Miért pattog a kukorica?

Gondolkoztatok már azon, miért pattog ki olyan szépen a kukorica? Milyen egyszerű, de nagyszerű fizikai kémiai, kolloidikai és biokémiai változásokon megy keresztül, csak azért, hogy megehessük?

Viszonylag közismert tény, hogy pattogatott kukoricának csak adott fajtájú kukoricák alkalmasak, mégpedig azért, mert ezeknek keményebb héjuk* és magasabb víztartalmuk van, mint a csemegekukoricának.
A több, mint 10 százalékos víztartalom a kukorica melegítése közben elpárolog, de nem tud kiszökni a kukorica belsejéből a kemény héj miatt (ld.: nyomástartó edény, vegyipari géptan). Ahogy növeljük a hőmérsékletet, nő az adott, apró térfogatba zárt vízgőz nyomása is (pV=nRT,egyetemes gáztörvény, mindenki kedvence), míg 170-200 Celsius fokon a strapabíró héj is megadja magát, és felreped.

Mindeközben remek biokémiai átalakulások zajlanak a mag belsejében. A kukoricasejtekben szemcsék formájában jelen levő keményítő nagy mennyiségű vizet felvéve megduzzad és gélt képez (biokémia/kolloidika kombó). A héj felpattanásakor a vízgőz ezen a gélen "keresztül" párolog el, felhabosítva azt, és bumm, így lesz a chocapic pattogatott kukorica.

* a pattogatnivaló kukorica héja 18 kg-nyi terhelést bír ki, míg a csemegekukoricáé mindössze 6 kg-t.

forrás.: Kopfball - Warum poppt Popcorn?