Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar kutató, akit Szent-Györgyi Albertnek hívtak. Ez a kiemelkedő tudós egy hat szénatomos vegyület* sikeres izolálását próbálta publikáció formájában elújságolni a tudományos közösségnek. A Biochemical Journal el is fogadta volna a cikket, de a szerkesztőnek volt vele egy kis problémája...
Szerk: Nézze, Mr. Szent-Györgyi, remek az írás, leközöljük, viszont a vegyületet, nos, nem gondolja, hogy kissé furcsán nevezte el? Félre ne értsen, jómagam sem vetem meg a tréfát, de... ehm... a "nemtomcukor", hogy is mondjam, nem vehető igazán komolyan. Nem tudna esetleg mást választani?
SzGyA.: Már hogy ne tudnék. "Istentudjóz."
Szerk.: Mr. Szent-Györgyi, kérem!
SzGyA (sóhajtva) Rendben, akkor javasoljon valamit maga.
Szerk.: Hexuronsav.
SzGyA.: Egye fene. Borzasztó, hogy maguknak angoloknak semmi humorérzékük nincs.
Nem, nem viccelek, és nem csavarodtam be a vizsgaidőszaktól. Szent-Györgyi valóban trollkodott egyet a lappal, ahová a cikket beküldte. Persze, mivel a levelezés (és a tudomány) angolul zajlott, a nemtomcukor és az istentudjóz valójában "ignose" és "godnose".Magyarul nem is lehet igazán jól visszaadni, mennyire frappáns ez a két elnevezés. :)
Ha Szent-Györgyi ma él, talán még el is fogadják a javaslatot (tekintve, hogy van pikacsurin fehérjénk, és "Really Interesting New Gene" elnevezésű génünk [<-- ez komoly]). Poén lenne lemenni a gyógyszertárba 200mg-os nemtomcukor-tablettáért.
Szent-Györgyit nem lehet nem szeretni, QED.
*Hármat lehet találni, mi volt az. Igen, a C-vitamin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése