Szent-Györgyi, a troll

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar kutató, akit Szent-Györgyi Albertnek hívtak. Ez a kiemelkedő tudós egy hat szénatomos vegyület* sikeres izolálását próbálta publikáció formájában elújságolni a tudományos közösségnek. A Biochemical Journal el is fogadta volna a cikket, de a szerkesztőnek volt vele egy kis problémája...

Szerk: Nézze, Mr. Szent-Györgyi, remek az írás, leközöljük, viszont a vegyületet, nos, nem gondolja, hogy kissé furcsán nevezte el? Félre ne értsen, jómagam sem vetem meg a tréfát, de... ehm... a "nemtomcukor", hogy is mondjam, nem vehető igazán komolyan. Nem tudna esetleg mást választani?
SzGyA.: Már hogy ne tudnék. "Istentudjóz."
Szerk.: Mr. Szent-Györgyi, kérem!
SzGyA (sóhajtva) Rendben, akkor javasoljon valamit maga.
Szerk.: Hexuronsav.
SzGyA.: Egye fene. Borzasztó, hogy maguknak angoloknak semmi humorérzékük nincs.

Nem, nem viccelek, és nem csavarodtam be a vizsgaidőszaktól. Szent-Györgyi valóban trollkodott egyet a lappal, ahová a cikket beküldte. Persze, mivel a levelezés (és a tudomány) angolul zajlott, a nemtomcukor és az istentudjóz valójában "ignose" és "godnose".Magyarul nem is lehet igazán jól visszaadni, mennyire frappáns ez a két elnevezés. :)
Ha Szent-Györgyi ma él, talán még el is fogadják a javaslatot (tekintve, hogy van pikacsurin fehérjénk, és "Really Interesting New Gene" elnevezésű génünk [<-- ez komoly]). Poén lenne lemenni a gyógyszertárba 200mg-os nemtomcukor-tablettáért.

Szent-Györgyit nem lehet nem szeretni, QED.

*Hármat lehet találni, mi volt az. Igen, a C-vitamin.

Tudós-mondatok igazi jelentése...

... avagy hogyan igazodjunk ki a diplomatikus kutatói ferdítéseken. :)
Katt a nagyobb képért... érdemes!

forrás: e-mail (= nem tudom pontosan)

A Pokémon-molekula

Magyarországon két korosztály van, aki emlékszik arra a leírhatatlanul hatalmas őrületre, amit a Pokémon-rajzfilmsorozat bemutatása váltott ki a 2000-es évek legelején; a mostani tizensok és huszonévesek, akik benne voltunk és szerencsétlen szüleink, akiknek tonnaszámra kellett venniük a Lays chipset a benne levő pokémonos Tazóért.

Japánban viszont... nos, Japán közmondásosan az elképesztő találmányok és ötletek hazája, és a "japán tudósok csinálták" kezdetű viccek körülbelül annyira ismertek, mint a "brit tudósok kimutatták" kezdetűek. Hogy mégis hogyan jön ez a Pokémonokhoz? Japán, mint a labdacsokban lakó harcos szörnyek szülőhazája, természetesen nem felejtette el közkedvelt exportcikkét, annyira nem, hogy 2008-ban Szato Sigeru és kutatócsoportja a leghíresebb Pokémonról, Pikachuról nevezett el egy vegyületet!

A "pikachurin" egy poliszacharid, amely a látás folyamatának neurológiai részében játszik szerepet, nem fogom részletezni, hogyan, mert én sem értem. Mindenesetre Szato és társai szerint a pikachurin fontos molekula, és remélhetőleg alkalmazható lesz majd gyógyszerekben is, többek között egy örökletes, vakságot okozó betegség kezelésére.

A névválasztást a kutatók szerint az indokolta, hogy a pikacsurin, akár csak mesebeli druszája, "villámgyors mozgásra és sokkoló elektromos effektusokra képes". Akciós potenciál analógia, anyone?

ps.: kedves magyar kutatók, mikor lesz "Vuk" nevű fehérjénk, génünk, vagy módszerünk? :)

Az αβγ-cikk

Egyszer volt, hol nem volt egy amerikai fizikus doktorandusz, név szerint Alpher, aki 1948-ban úgy határozott, hogy ideje publikálni a Nagy Bumm-ról szóló kutatásait. A tudományos publikációk szerzőlistája azonban sosem egyetlen névből áll, hanem az első szerzőn kívül más, a kutatásban aktívan részt vevő személyeket is megjelöli, többek között a témavezetőt/laborvezetőt. 

Alpher tehát szépen feltüntette feljebbvalója nevét, aki pedig nem volt más, mint egy Gamow nevezetű úriember.

Ugye észrevettük, hogy a két kutató neve összecseng az "alfa" illetve "gamma" szavakkal?

Nos, Gamow is észrevette. Vicces kedvű ember lehetett, mert a hatalmas lehetőséget nem hagyta kiaknázatlanul: történetesen volt egy Bethe nevű fizikus-barátja, aki a tudós-csínyhez éppen kapóra jött...

Bár Bethe egyetlen betűvel sem járult hozzá a cikkhez, Gamow a megkérdezése nélkül betette őt is szerzőnek, méghozzá második szerzőnek, és a cikk, Alpher, Bethe és Gamow publikációja, meg is jelent a Physical Review hasábjain.

Ez a publikáció az Alpher-Bethe-Gamow cikk, vagy más néven αβγ-cikk.

Kecskerímes kutatók

Ha valaki irodalmazott már a "Szerveslabor", vagy egy valódi kutatás keretében, az egészen biztosan hallott a Journal of Organic Chemistry-ről. A patinás lap 1971-es évi 36. kötetében akadhatunk a következő érdekességre :

Furcsa a cikk formája? Inkább tűnik a Toldi estéjének, mint egy tudományos cikknek? Nos, kedves olvasó, igazad van. A szerzőpáros, Bunnett és Kearley versbe szedve közölte kutatási eredményeit! Bár a két szerző valószínűleg nagyon jól szórakozott a kémiai szakszöveg versbeszedése közben, a Journal szerkesztője azért a következőket fűzte hozzá a cikkhez (2. megjegyzés a képen)
"Bár nyitottak vagyunk a beküldött publikációk stílusát illető újításokra, az alábbi cikk minket is meglepett [...] A verses cikkek nagyobb helyigénye, valamint nem költői lelkületű olvasóink esetleges szövegértési problémái miatt azonban a versformájú publikációk sorsa a jövőben: bizonytalan."

ps.: Személyes vélemény: szerintem ez a cikk azért csak versnek néz ki, de nem annak hangzik. Eddig 1 értékelhető rímet találtam benne. Aki észrevesz még többet is, szóljon. Mindenesetre 10/10 pont a két vicces/költői kedvű kutatónak az ötletért.