Egy kedves olvasónk, Gergő segítségével ezúttal egy magyar "híres vegyészt" tudunk bemutatni mini-rovatunk keretei között; Görgey Artúrt, a 1848-49-es szabadságharc tábornokát.
Az 1818-ban született Görgey apja elvárásainak megfelelve, de saját vágyaival ellentétesen először katonatisztnek állt, és csak a konok öregúr halála után vethette bele magát a prágai egyetemen a szíve szerinti tanulmányokba: a vegyészetbe. Nem vesztegette az időt: ő mutatta ki a laurinsavat a kókuszdióból; erről írott értekezése neves szakmai lapokban is megjelent.*
A további tudományos publikációk helyett azonban a régi mumus, a hadsereg várt rá, ám vegyész-szemléletének stratégiai/taktikai hasznát is vette, hiszen:
"... katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm... Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogy puszta okoskodásaiban, sőt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felől: de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenőrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni."
ps.: sorsának további alakulása megtekinthető a 11. osztályos történelemkönyvekben.
* "Über die festen, flüchtigen, fetten Säuren des Cocusnussöles"; Annalen der Chemie und Pharmacie, 1848
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése