A Pokémon-molekula

Magyarországon két korosztály van, aki emlékszik arra a leírhatatlanul hatalmas őrületre, amit a Pokémon-rajzfilmsorozat bemutatása váltott ki a 2000-es évek legelején; a mostani tizensok és huszonévesek, akik benne voltunk és szerencsétlen szüleink, akiknek tonnaszámra kellett venniük a Lays chipset a benne levő pokémonos Tazóért.

Japánban viszont... nos, Japán közmondásosan az elképesztő találmányok és ötletek hazája, és a "japán tudósok csinálták" kezdetű viccek körülbelül annyira ismertek, mint a "brit tudósok kimutatták" kezdetűek. Hogy mégis hogyan jön ez a Pokémonokhoz? Japán, mint a labdacsokban lakó harcos szörnyek szülőhazája, természetesen nem felejtette el közkedvelt exportcikkét, annyira nem, hogy 2008-ban Szato Sigeru és kutatócsoportja a leghíresebb Pokémonról, Pikachuról nevezett el egy vegyületet!

A "pikachurin" egy poliszacharid, amely a látás folyamatának neurológiai részében játszik szerepet, nem fogom részletezni, hogyan, mert én sem értem. Mindenesetre Szato és társai szerint a pikachurin fontos molekula, és remélhetőleg alkalmazható lesz majd gyógyszerekben is, többek között egy örökletes, vakságot okozó betegség kezelésére.

A névválasztást a kutatók szerint az indokolta, hogy a pikacsurin, akár csak mesebeli druszája, "villámgyors mozgásra és sokkoló elektromos effektusokra képes". Akciós potenciál analógia, anyone?

ps.: kedves magyar kutatók, mikor lesz "Vuk" nevű fehérjénk, génünk, vagy módszerünk? :)